A kormányzat által eddig kiépített, integrált minisztériumi struktúrát Szegvári Péter jónak látja, s valószínűsíti, hogy ez az út járható is marad – a merev, egymásra épülő hierarchikus rendszert, ahol a pótlékok miatt mindenki vezetői státuszt kap, ugyanakkor megkérdőjelezi. Lényeges, hogy a politikusok nagyobb területet fogjanak át és kevesebb „kormányos, de több evezős legyen”. A helyes arányokra is lesz igény az új kormányzati struktúrában, a hatékonysági mutatók egyértelművé teszik ezeket - mutat rá a docens.
Szegvári Budapest volt főjegyzőjeként is tudja, milyen sok kihívással, elvárással kell rendelkeznie egy jegyzőnek vagy egy polgármesternek, amit egy szakterület nem fedhet le. Az államigazgatási, a vezetői és kommunikációs képességekre egyaránt szükség van a pályán, ezért egyre több helyen megjelennek a citymenedzserek – Amerikában többnyire ők a polgármesterek is, és ha más szempont szerint választanak vezetőt a város élére, akkor pedig tesznek mellé egy citymenedzsert.
A hatékony munkát szintén a kormányosok és az evezősök példájával illusztrálja Szegvári. A jó kormányos szerinte sosem azt mondja, hogyan kell elvégezni a munkát, hanem csak az irányt adja meg, hová kell eljutni, mennyi idő alatt, szabályos körülmények között, csalás nélkül. Soha nem a munkavégzés részleteiről dönt, hanem csak a stratégiai célt tűzi ki. „ Az a jó kormányos, aki volt evezős is, a jó szervezet pedig az, ahol együtt van a fiatal, de még tapasztalatlan munkatárs, az idősebb, tapasztalattal rendelkezővel' – összegez a docens. Az evezősnek el kell fogadni ezt a státuszt, hogy nem ő az irányító. A legnagyobb veszélyforrás a szereptévesztés, mert ha minden beosztott irányítani akar, abból semmi jó nem következik.
A szakértő emlékeztet arra is, hogy a politika és a szakma közti bizalmatlanság mindig létezett. Ez részben érthető is, hiszen más körből verbuválódik a szakma és másból a politika – az egyik szakmai tudáson, a másik demokratikus választáson alapul. Szegvári szerint nem baj, ha kontroll alatt tartja a politika a közigazgatást, főként ha az ellenőrzés az nem a bizalmatlanságból fakad – problémák ott kezdődnek, mikor a közigazgatás, főleg annak felső rétege átpolitizálódik, és nem szakmai szempontból, hanem felsőbb utasításra hoznak döntéseket.
Kormányváltásnál sokszor lecserélik az előző közszolgákat, mondván, hogy az előző vezetést szolgálták, holott a közszolgálati kar a mindenkori kormányhoz lojális. Azonban hiába választanak munkatársat pártszimpátia alapján, ha nem ért a szakmához. Ezért bár fontos a bizalom, de szakmailag kell választani, az az ideális, ha jelöltnél a feddhetetlen előélet és a szakértelem párosul - véli Szegvári Péter.
A politika szereti ellenőrizni a közigazgatást, azonban régen rossz, ha munkájába is beleszól: a közszolga a mindenkori kabinethez lojális, ezért kormányalakítás után hiba fűnyíró-elv szerint ritkítani, majd pártszimpátia alapján lecserélni a régi dolgozókat - figyelmeztet Szegvári Péter. Az egyetemi docens szerint szakítani kell a túlzottan hierarchikus rendszerrel is: kevesebb kormányosra, több evezősre van szükség az állam hatékony működéséhez. Mennyire önálló szakma a közigazgatás? Ez főleg attól függ, mennyire tudja távol tartani magától, napi munkafolyamataitól a politikai ráhatást. Május 6. után nálunk is kiderül, hogy milyen irányt vesz a közszféra, és hogyan alakul a kabinet személetmódja.
