November elején az IVSZ nyílt levélben kérte a kormányt, hogy az IKT-szektor a 2014-2020-as időszakban legalább 600 milliárd forint támogatásban részesüljön az EU-s társfinanszírozás keretében. Érkezett válasz a levélre?
Laufer Tamás: Formális reakciót nem kaptunk, mostani, keretbe foglalt véleményünk azonban nem volt meglepetés a kormányzat számára. Kiáltványunk megszületésében fontos szerepet játszott az NGM-mel és az NFM-mel folytatott együttműködés és az, hogy észleltük, hogy a kormányzati szándék és a brüsszeli szabályrendszer között jelentős ellentmondás feszül. Arra szerettük volna ráírányítani a figyelmet, hogy bármilyen kompromisszum mentén is születik meg a végleges megállapodás, a végrehajthatóságot is szem előtt kell tartani.. A forintokra visszatérve, az ágazat GDP-arányából is kitűnik, hogy az IKT az egyik legerősebb kitörési pont Magyarország számára. Indokolt tehát, hogy a támogatási források 10 százalékát, tehát a 600 milliárd forintot fordítsunk közösségi forrásokból IKT célokra, és ha a közvetlen és közvetett (pl.innovációs) forrásokat nézzük, meggyőződésem, hogy ez 7 év múlva így is lesz.
CW: Milyen egyéb kormányzati lépéseket tartana szükségesnek az IKT- ágazat felpezsdítése érdekében?
L.T.: Nemrégiben látott napvilágot a 2012-es PISA felmérés, amely a 15 éves korosztály alapvető ismereteit vizsgálja. Sajnos egyre jobban visszaesünk, a magyar diákok teljesítménye már messze az EU-átlag alatt van. Matematikából a legerőteljesebb a visszaesés. A folyamat megfordítása érdekében az oktatás területén többet kell tenni az eddigieknél. Ma az IKT- ágazat növekedésének nem a forráshiány, hanem a szakemberek nem megfelelő minősége és száma a fő akadálya.
Kiemelkedően fontosnak tartjuk a szoftverexport, illetve a nagy hozzáadott értékű tevékenységek támogatását. Már most hatalmas méretű és meredeken emelkedő a szoftver- és IT-szolgáltatásexportunk: 2011-ben 180 milliárd, 2012-ben 240 milliárd forintot tett ki. Rendkívül fontos szempont, hogy e területeknek – amelyek mögött több mint 10 ezer szakember munkája áll – körülbelül a 90 százaléka hozzáadott érték, miközben a termelőüzemekben, gyárakban a hozzáadott érték jellemzően nem éri el a 10 százalékot. Fontos volna tehát, hogy a jövőt meghatározó, nagy hozzáadott értéket termelő, exportra dolgozó vállalkozások a mainál nagyobb megbecsülést, nagyobb kormányzati támogatást kapjanak.
CW: Hogyan alakultak 2013-ban a kormányzati és önkormányzati IT-beruházások? Mit vár 2014-től?
L.T.: A kormányzati, önkormányzati beruházások mintegy 90 százaléka EU-s forrásokra épít, a fennmaradó kis részt nemzeti projektek – például e-útdíj, e-pénztárgép – teszik ki. A korábbi évek komoly elmaradásaival szemben a 2013-as eredmények megfelelőek: 30-40 milliárd forintnyi új beruházásról van tudomásunk, ez legalább a kétszerese a 2012-es értéknek. A kormányzat egyébként évente 100-150 milliárd forintot költ IT-re. Jóval nagyobb összeget tesznek tehát ki az operatív, támogatás jellegű, fenntartással kapcsolatos költségek, mint az új beruházások. Ami a jövő évet illeti, egyrészt sok EU-s forrás vár még elköltésre, másrészt új programok is indulnak. Ugyanakkor a választások évében mindig visszaesik a beruházási kedv, kevesebb projekt indult, és az intézményi rendszer átalakulása sem áll meg. Mindezek dacára úgy gondolom, hogy 2014-ben a kormányzati IT-beruházások szintje eléri az idei évét.
CW: Mi a valódi jelentősége az ágazat számára a kormány és a IKT területen működő multinacionális vállalatok közötti stratégiai megállapodásoknak?
L.T.: Magától értetődő, hogy a vállalkozói szférának és a kormányzatnak együtt kell működnie. Ezen belül politikailag vitathatatlanul fontos a multikkal való megegyezés. A kormányzatnak kifejezésre kell juttatnia, hogy Magyarország elkötelezett az együttműködés mellett. Ha a vállalatok tesznek valamit értünk, akkor a magyar kormány is tesz valamit értük. Sőt, lehet, hogy a kormány lép előbb. A szoftverexport kategóriájába sorolható nagy nemzetközi fejlesztőközpontokat például az állam, proaktív módon, különféle adó- és munkahelytámogatásokban részesíti. Egy stratégiai megállapodásnak azonban a politikai súlyán kívül meg kell nézni a gazdasági súlyát is. Alaposan meg kell vizsgálni, hogy a vállalatnak adott támogatás vajon mikorra és milyen mértékben térül meg a munkaerőben. Az olyan térségekben azonban, ahol egyébként nagy a munkanélküliség, a politikai szempontok felülírhatják a gazdasági megfontolásokat. Mindazonáltal szeretném még egyszer hangsúlyozni: a szoftverexportban 90 százalék, míg a termelésben csupán 10 százalék a hozzáadott érték. Erről soha, semmilyen megállapodásnál és együttműködésnél sem szabad megfeledkezni.
CW: Milyennek ítéli az IT világában működő hazai start-up cégek lehetőségeit?
L.T.: Az IVSZ nagy reményeket fűz a start-upokhoz. A teendőket illetően jó a kormányzat és az ágazat együttműködése, meghallgatják a véleményünket. A Nemzeti Innovációs Hivatalnak kiemelkedő szerepe van abban, hogy a vállalkozói szférában megindult némi pezsgés. Kereskedőházakat hoztak létre, amelyek sokkal aktívabbak a korábbiaknál. A kormány nem csupán egy-egy kiállítás megszervezésében vesz részt, hanem találkozókon próbálja meg összehozni az érintetteket. A hitellehetőségek is kiemelkedőek. A magasabb szinten lévő start-upokat támogató Jeremie programon kívül elindult a legkisebbeknek szóló Gazella program, amelyben az IVSZ-nek is komoly szerepe van. Egyfajta biztonsági ernyőt kívánunk adni a start-upoknak a programban való részvételhez. Ezeken kívül is egyre-másra jelennek meg különböző programok a start-upok támogatására. Budapest például – az IVSZ közreműködésével – szintén megalkotta saját programját.
CW: Mi az, amit az utóbbi évek hazai IKT-programjainak tanulságai alapján szívesen megváltoztatna?
L.T.: Az elmúlt hét évben a EU-s pénzekből elég sok rögtönzésszerű program valósult meg. Előfordult, hogy a program indulásakor még az sem volt tiszta, mire használható fel a pályázati forrás. Óriási fejlődésen ment keresztül a rendszer, amíg eljutottunk a Jeremie és a Gazella programokhoz, azonban ezek a programok még mindig inkább széttartóak, mint összetartóak. Azt szeretnénk elérni, ha a programok valamilyen ígéretes ötlet köré csoportosulnánk. Ilyen ötlet lehetne például az ipari internet, amire akár egy 50-100 milliárd forintos innovációs program is ráépülhetne. A munkába számos kis- és középvállalatot, több egyetemet, kutatóintézetet is be lehetne vonni. Egy ilyen csapattal, 4-5 év alatt létrejöhetne egy olyan know-how, amit aztán más ígéretes hazai iparágakkal közösen tudnánk hasznosítani. Leginkább olyan kapcsolódó területekre gondolok, mint például a biotechnológia, a gyógyszer-, az autó vagy az elektronikai gyártás. Első lépésben természetesen azt kellene kitalálni, hogy pontosan mit is akarunk. Utána következhetne a megvalósítás. Ezen az úton járva érhetnénk el az IKT- ágazat valódi fejlődését. Amíg nem történnek konkrét lépések, addig csak néha örülhetünk egy-egy hazai cég nemzetközi sikerének.
CW: Számos felmérés igazolja, hogy az informatikusok iránt hatalmas a kereslet a munkaerőpiacon, és fizetéseik is átlagon fölüliek. Hol áll ma az informatikus szakma a fizetési rangsorban?
L.T.: Egyértelműen az élen. Egy informatikus jövedelme jellemzően 30-40 százalékkal magasabb az átlagnál. A fizetések az ágazat fejlődésével párhuzamosan nőnek, szemben a manapság gyengélkedő bankszektorral. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az informatikusok körében gyakorlatilag nincs munkanélküliség. A felmérések szerint az informatikusokat keresik a legjobban a munkaerőpiacon, őket a közgazdászok követik.
CW: Milyen az IKT szakma és a hazai műszaki felsőoktatás kapcsolata?
L.T.: Ma az informatikai, mérnöki felsőoktatási képzések legfőbb problémája, hogy az egyetemekre és a főiskolákra érkező fiatalok tudása nem éri el a megkívánt szintet. Véleményem szerint nem érdemes a mérnöki tanulmányokkal megpróbálkoznia annak, aki csak 300 pontot vagy annál kevesebbet ér el a felvételin. Ilyen gyenge indulással ugyanis esélytelen, hogy az illető komoly, nagytudású szakemberré váljon, olyanná, akit a vállalatok szívesen látnak. A felsőoktatás problémáinak legfőbb okát tehát a közoktatás hibáiban kell keresni. Az IKT- ágazatnak csak jól képzett mérnökökre és informatikusokra van szüksége, ennek érdekében, lehetőségeinkhez mérten, mi is igyekszünk lépéseket tenni.
