Annak ellenére, hogy a többség tudja, jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább alkalmi jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.
És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy – kevésbé egészséges módon – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékukra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás” ezzel szemben - akár testmozgás a célja, a büfé meglátogatása vagy a dohányzás - azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.
A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyükből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyedik rendszeresen érez nyak-, hát- vagy derékfájást (főleg a nők), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.
Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százaléknyian figyelnek oda maximálisan munka közben a testtartásukra (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek rá, hogyan ülnek a géphez. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik vele, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.
Az ülőmunka ártalmainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen folyamodnak hozzájuk. A megkérdezettek mindössze 10 százaléka állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát (fitballt) pedig csupán 4 százalékuk használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százalékuknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalékuk lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.
Persze az ülőmunka káros hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak az érintettek 42 százaléka sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százaléka viszont soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik véglet a negyven feletti nőké, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százalékuknak van rá lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.
