Az archívumban dolgoztam, nagyon sok irodalmi riportot és összeállítást készítettem, aztán később kezdtem el foglalkozni a rádió történetével” – mesél a kezdetekről a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeum nyugalmazott vezetője. A rádiózás előzményeit taglalva két fontos előzményre hívja fel a figyelmet: az egyik a telefonhírmondó, Puskás Tivadar találmánya, amely idén lett 120 éves.
„A telefonon közvetített adásokban tőzsdei, közéleti hírekről, kulturális eseményekről volt szó, valamint rendszeresek voltak a helyszíni közvetítések is. 1925-ben a Rákóczi út 22. szám alatt jött létre a Magyar Rádió, amely pár év után mai helyére, a mai Bródy Sándor utcába költözött. A másik fontos technikai fejlesztés a hangrögzítés volt, amely újabb lökést tudott adni az új találmánynak, a rádiónak. Az állomás Budapest I néven sugárzott, később, 1932 februárjában megindultak a Budapest II adásai is. 1933. december 2-án felavatták a 120 Kw-os lakihegyi adóállomást. A háború után, 1949 februárjában kapta meg a Kossuth és a Petőfi nevet a két állomás” – magyarázza a szakértő.
A korai években nem volt egyszerű rádióhoz jutni, mert vevőengedélyhez kötötték a vételt. „Kezdetben pár ezer előfizető volt, ami fokozatosan, a világháború idejére 900 ezerre emelkedett” – mondja a muzeológus. Mivel a rádió eleinte inkább érdekes találmányként terjedt, az aktuális hatalom sem aknázta ki a benne rejlő lehetőségeket, ezért nem csoda, hogy miután a jelentőségét felismerték és szabályozni kezdték, nagyon sokan műszaki tudásukat felhasználva otthon készítettek detektoros rádiókat. „Ebben a korszakban egy olyan új műfaj született, ami ma már mindennapos, a hangi műfaj. Ez kitermelte a maga műsortípusait, műfajokat, reklámokat, később a szpotokat. A másik érdekesség a rögzített hangarchívum, ami mára kordokumentumnak számít. Ezekkel az archív kincsekkel képeződik le a múlt” – hangsúlyozza Salamon István. Ilyen emlékek a kor híres zeneszerzői által készített szünetjelek, Karinthy Frigyes vagy Babits Mihály szavalatai, vagy éppen Az ember tragédiája 1938-ban rögzített felvétele is.
A lakihegyi adótorony amellett, hogy máig egy emblematikus építmény, nem utolsósorban a rádió fejlődéstörténetében az egyik legfontosabb mozzanat volt: „Ez a technikai újdonság műsor-politikai szempontból is érdekes volt, hiszen az akkori vezetők kitalálták, hogy a könnyebb fajsúlyú műsorokat lehet a Budapest I-re tenni, míg az igényesebb hallgatói réteg kiszolgálására lehet a Budapest II-re tenni nehezebb előadásokat.” Az új műfajok közül fontos kiemelni a hangjátékot, amely tulajdonképpen a dráma műfajának rádiós verziója. A színészek és a rendezők egy új médiummal találkoztak: nem volt színpad, csak a mikrofon. A rádió egyik leghíresebb ilyen sorozata a Szabó család volt, amelyet olyan neves magyar színészek adtak elő hétről hétre, mint pl. Gobbi Hilda vagy Zenthe Ferenc.
Figyelemre méltó, hogy a korszak nagy költői, írói már korábban, az új technikai eszköz hőskorában felismerték a rádió történelmi jelentőségét. Például Karinthy finom iróniával így nyilatkozott: ‘Halló, itt Karinthy Frigyes, költő a XX. századból!’
A rádiózás jövőjét illetően Salamon István optimista. „Remélem, hogy megmarad ez a médium, és örülök minden újításnak: 1925-ben egy szál mikrofonnal kezdődött az egész, mostanra ott tartunk, hogy egy internetes rádiónak nyilatkozhatok” – mondja a szakértő. Szerinte a lényeg nem változott, ezért lehetünk bizakodóak.”Az ember mindig kíváncsi volt, szükségét érezte annak, hogy hírekhez, információkhoz jusson. Hogy ez rádiókészüléken vagy mobiltelefonon keresztül történik, számomra teljesen mindegy. Örülök, ha megnyomok egy gombot, és meghallgathatok egy zenét vagy egy verset” – mutatott rá Salamon István rádiótörténész.
A hazai rádiózás története a múlt század 20-as éveiig nyúlik vissza, telefonhírmondót viszont már 1893-ban hallgattak a budapestiek. A civilizációs vívmány előbb nagy távolságokra juttatott el zenét, híreket, idővel pedig rögzíteni is lehetett az adásokat. A színészóriások hangjátékairól és az Eiffel-toronynál is magasabb lakihegyi adótoronyról Salamon István irodalomtörténésszel, rádiótörténeti kutatóval beszélgettünk. A műsorban felhangzott Karinthy Frigyes és Babits Mihály hangja és az első rádiós sörreklám is. „Eleinte én sem tudtam, hogy mi fán terem a rádiós műfaj.
