Tárgyaljuk újra a szerződéseteket! Gyakorlatilag minden nagy informatikai szállítót ezzel a felhívással kerestek meg az állam által megbízott magáncégek képviselői 2010 júliusa és decembere között. Arról, hogy e belépő után mi következett, számos történetet hallottunk az érintettektől, mindenesetre annyiban egységesek a beszámolók, hogy sok jót nem várhatott az, aki nagyon ragaszkodott a korábbi pozíciójához, ne adj isten, perrel fenyegetőzött. Sőt, bizonyos esetekben a belengetett büntetőjogi szankciók, a tüzetesebb adóvizsgálat, de legalábbis a feketelistára kerülés elég fenyegető érvek voltak ahhoz, hogy a felek megegyezzenek, vagy legalábbis a korábbi szállítók különösebb hőzöngés nélkül feladják hadállásaikat.
Az informatikai és távközlési magánszektorba az elmúlt egy évben szinte nem is érkezett új állami megrendelés. Legfeljebb olyan projektek indultak, amelyekre uniós forrás is volt, de a nagy spórolásban gyakran még az önerő összegereblyézése is gondot okozott. Így persze már érthetőbb, hogy a magánszférának az állami szervek nem pénzt és megrendelést adtak, hanem éppen fordítva: igyekeztek visszamenőlegesen is pénzt visszavenni, szerződéseket újrakötni. Egyik forrásunk szerint „anno a szociknál az informatikai outsourcing volt a főirány, most jellemzőbb lett az insourcing, vagyis bizonyos projektek visszakerültek az államhoz”. A Figyelő munkatársainak jó néhány hazai IT-vezető adott helyzetértékelést, de közülük a kritikusabban fogalmazók ragaszkodtak ahhoz, hogy a nevük ne jelenjen meg e cikkben.
ÚJRARAJZOLÁS. Több forrásunk szerint valóban jó szándékú kezdeményezésnek indult a széleskörű audit, hiszen az új rezsim jól látta, hogy az elmúlt évtizedben tengernyi közpénz folyt el. Ám a felülvizsgálati folyamatot bizonyos lobbikörök arra igyekeztek felhasználni, hogy átrajzolják az informatikai cégtérképet. Az egyeztetéseken élesen betámadott nagy projekteket érdekes módon elkerülték a hangos elszámoltatások, a médiát is elérő leleplezések. Az elszámoltatási hírekben pármilliós tanácsadói szerződések szerepelnek, de például az előző éra megkerülhetetlen MSZP-s informatikai tótumfaktumát, Baja Ferencet nem is súrolják az ügyek. Ez vagy azért lehetséges, mert nincsenek a büntetőjog eszközeivel követhető történetek, vagy azért, mert a bili kiborítása helyett mindenki jobban jár, ha van kontinuitás, ha az ügyek előrehaladnak, legfeljebb a sápok máshol csapódnak le.
Döntési központok és főszereplőik
Az állam oldalán az informatika szempontjából több döntési centrum is létezik, de ezek közül néhány kiemelkedik a mezőnyből.
A gócpontok olykor versenyeznek is egymással, vezetőik azért lobbiznak, hogy a különböző programokat ők kapják meg.
1. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium
Fellegi Tamás miniszter: Rendkívül fontos közvetlen szerepe van a vizsgált területen. Ám egy uniós elnökségi évben az informatika mellett a többi közt energetikával, fejlesztésekkel, közlekedéssel is foglalkozó csúcsminiszter nyilván folyamatosan európai ügyeket intéz, így kevesebb ideje juthat a hazai IT-re.
Nyitrai Zsolt államtitkár: Az infokommunikációért felel, ám ő inkább politikus, s nem jelentős a szakmai szerepe.
Vályi-Nagy Vilmos helyettes államtitkár: A kormányzati informatikáért felel. Az előző kormány idején a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának főinformatikusa volt. Forrásaink szerint Fellegi és ő a két lényeges szereplő, akik alapvetően együttműködésre törekvő, kompetens csapatot alkotnak. Neki jelent a tavaly decemberben létrejött új szervezet, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség is. Az utóbbi 5–6 nagy projektet menedzsel, olyanokat, amelyek több tárcát kötnek össze, vagy amelyekben kis intézményeket kell kisegíteni; szerepe kissé párhuzamos a Kopint-Datorgéval.
Vasváriné Menyhárt Éva helyettes államtitkár: A Nemzeti Hírközlési Hatóság főigazgatói posztjáról érkezett a tárcához; ő a hírközlésért és audiovizuális médiáért felelős.
Jánosi Andrea helyettes államtitkár: A közbeszerzésekért felelős; hozzá tartozik az egyik legfontosabb intézmény, a beszerzésekkel foglalkozó Központi Szolgáltatási Főigazgatóság.
2. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Gál András Levente államtitkár: Ismerői mesélik, hogy a közigazgatási államtitkár hihetetlen energiával és munkabírással, reggel 6 és éjjel 10 között, egymást két műszakban váltó titkárnővel vetette bele magát a hazai informatika ügyeibe is. Személye lényegében megkerülhetetlen az egyes EU-finanszírozású informatikai fejlesztések tekintetében, hiszen ő két, unió által támogatott program (az Államreform Operatív Program és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program) monitoring bizottságának elnöke.
Fekete Gábor helyettes államtitkár: Az e-közigazgatásért felelős döntéshozóként meghatározó a pozíciója.
Vetési Iván, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának elnöke: A közigazgatás hatósági funkciókkal is bíró nagy szolgáltató központjának vezetőjeként ugyancsak kulcsszereplő az informatikai piac szempontjából.
3. Nemzeti adó- és vámhivatal
Kalmár István elnökhelyettes: Az informatikáért felelős helyettesként a korábbi adó, illetve vámhatóság IT rendszereinek összefésülésén dolgozik, de az ő szava és befolyása egyéb állami részterületeken, például az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál is szembetűnő.
Legyünk jóhiszeműek, és tételezzük fel, hogy a kormány reprezentánsai nem nyilvános ügyeket szeretnének, hanem inkább közpénzt megfogni az államnak. Ez azonban – mutatott rá egy, az állammal amúgy nem üzletelő informatikai vezető – azért igazságtalan, mert így éppen az marad benne a pikszisben, az tud jelentős anyagi áldozatot, árengedményt vállalni, aki valóban extraprofittal volt haszonélvezője a korábbi szerződéseknek. Aki normális profittal dolgozott, az nem tud eleget engedni, így elzavarják az állami szerződések közeléből.
Ezeknek az újratárgyalásoknak ugyanis csak két végeredménye lehetett: vagy komoly diszkontot fogadott el a szállító, vagy felbontották a szerződését. Ilyen persze előfordulhat egy kormányváltásnál, de a legutóbbi esetben az ilyenkor megszokott átadás-átvételhez képest sokkal intenzívebb folyamatok kezdődtek – erősítették meg a Figyelőnek informatikai vezetők.
Forrás: Figyelő
Az infocégek kiéheztetéséről bővebben a Figyelő csütörtöktől kapható friss lapszámában olvashat. Megtudhatja egyebek közt, hogy melyek a formálódó új projektek, hogyan működnek az iparágban a kapcsolati hálók, és mi a szerepe az új állami, informatikai mammutnak, a Kopint-Datorgnak.
