A biztonságtechnikai vállalat szakemberei szerint hiába tűnnek kényelmesnek és lenyűgözőnek ezek a fejlesztések, a gyártók nagyon sok kérdést megválaszolatlanul hagynak. Azt például egyik okosotthon-fejlesztő sem palástolja, hogy rendszereik fő célja, a lakók segítése jórészt azáltal, hogy a szokásaikat kiismerik. Igen ám, de ha egy cég részletes kimutatásokkal rendelkezik a háztartások szokásairól, akkor azok az adatok gyorsan értékessé válnak a piacon.
Már azok legális felhasználása is riasztó képet festhet: képzelje csak el, mi lenne, ha valamelyik nagyobb háztartási elektronikai gyártó ezeket az adatokat eladná egy biztosítócégnek. Vagy egy másik jövőbeli kérdés: biztosan jó ötlet, ha az egészségügyi biztosítás díjszabása során figyelembe veszik azt is, mennyi egészségtelen étel van a hűtőben, és a kevésbé egészséges élelmiszerek milyen orvosi kockázatokkal járnak?
És akkor nem is beszéltünk még a hackerekről, akik feltörhetik a szervereket és hozzáférhetnek ezekhez az információkhoz. Hasznos funkció, ha az okosotthon pontosan tudja, mikor tartózkodik otthon a család, és mikor nem (így ez alapján energiatakarékosan üzemeltetheti a gépeket), de ha egy betörő is tudomást szerez ugyanerről, annak a többség valószínűleg már nem örülne.
Az előadáson idéztek egy augusztusban elvégzett németországi kutatást is a kiberbiztonság fontosságáról. A válaszadók 71%-a nem örült annak, hogy az eszközök gyártói személyes adataikat gyűjtenek, és minden második megkérdezett inkább negatív érzéseket táplált a digitális jövő iránt.
Marco Preuss, a vállalat elemzési igazgatója így foglalta össze a lényeget: „a gyártóknak meg kell mondaniuk, hol tárolják az adatokat, és ki használhatja azokat, a jogalkotóknak pedig olyan szabályozást kell kialakítaniuk, amely átláthatóságra kötelezi a cégeket. Ez az egyetlen módja annak, hogy a felhasználói bizalmat elnyerhessék”.