Lévai Richárd, közösségimédia-szakértő szerint napjainkban egyrészt természetes, ugyanakkor roppant sokkoló, hogy naponta akár 150-200-szor is ellenőrizzük telefonjainkat. A készülékünkkel kapcsolatba került összes alkalmazásnak, szolgáltatónak és gyártónak egytől-egyig az a célja, hogy minél több időt töltsünk el velük, és ennek érdekében mindent meg is tesznek.
Egyre több kutató véli úgy, hogy az internetfüggőséget új diagnosztikus egységként kell kezelni, ami – mint ilyen – terápiás beavatkozást indokol, vagyis a világhálóra is igaz a mondás, miszerint „a jóból is megárt a sok”.
Az alapvető célokkal nincs baj, elvégre az internet valóban megkönnyíti a távoli barátokkal, szerettekkel való kapcsolattartást – ez a kezdetleges szolgáltatás dúsul fel számtalan olyan dologgal, amelyek elsődleges szándéka, hogy minél több időt töltsünk el rendszerükben.
Muraközi Gergely, informatikus egészen más szempontból látja, sőt láttatja a helyzetet – mint mondta, a mai szoftverfejlesztők leginkább digitális dílerekként működnek, elvégre ők szolgáltatják számunkra az általunk vágyott pozitív élményt, vagyis nem az internettől függünk, az ugyanis csupán egy eszköz.
Annak idején a televízió tartalomfogyasztói mindössze két csatorna kínálatából választhattak, azok biztosították számukra azokat az élményeket, amelyek az internet korában végtelenné váltak – elég csak a Facebook oldalunk hírfolyamára gondolni, melynek gyakorlatilag soha véget nem érő böngészése jó táptalajt biztosít a digitális függőségnek.
Míg a letűnt korokban egy-egy iskolás korú fiatalnak elég volt annyi elismerés, ha hébe-hóba vállon veregették, addig a mai tinédzserek a lájkok számával mérik népszerűségüket, ráadásul – sajnálatos módon – bizonyos celebek (több) tízezer „tetszéssel” bíró posztjait állítja be vonatkoztatási alapként.
Egyes kutatások szerint a mai Magyarországon az internet felhasználók átlagosan napi 2,5-3 órát töltenek online környezetben – persze minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy ez a szám könnyedén 5 óra közelébe is emelkedhet.
