1. Pár hónappal ezelőtt egy halál esetére szóló ajándékozási szerződés szerkesztése kapcsán, indítványoztam megbízómnak, hogy a készülő szerződés egyes verzióit közösen dolgozzuk ki, illetve tároljuk az egyébként felhő-alapú jogi dokumentummenedzsment és workflow informatikai rendszerünkben. Ügyfelem, egy idősebb korosztályhoz tartozó (70 éves) – amúgy kifejezetten haladó szellemiségű úriember – némi visszafogott hezitálás után egy pár nap türelmet kért.
Elégedetten nyugtáztam a hozzáállását és szinte 100 százalékig biztos voltam abban, hogy hozzájárul a rendszer közös használatához. A következő találkozókor azonban rögtön az egyeztetés megkezdésekor nagyon határozottan jelezte, hogy nem járul hozzá. Azt mondta, szívesen megfizeti a konzervatív ügyvédi eljárás szerinti esetleges többlet-költségeket, de ahhoz semmiképpen nem járul hozzá, hogy a szerződést feltöltsük az informatikai rendszerünkbe. Határozottságán meglepődve kérdeztem tőle, miért döntött így.
Ugyancsak meglepődve, szinte értetlenkedve egyszerűen annyit mondott: nem szeretné, ha a haláláig megismernék az örökösök a döntését, márpedig a felhőben tárolt adat szinte nyílt titok, bárki által könnyen megszerezhető.
Hiába hivatkoztam arra, hogy egy globális piacvezető szolgáltató, az IBM felhőjében van az IT-alkalmazásunk, ráadásul nem is a szokásos módon tárolva, hanem ún. „private cloudban”, azaz nem publikus felhőben, hanem egy zárt infrastruktúrában. Ugye nem gondolja komolyan, hogy egy épelméjű bűnöző éppen az IBM-et szemeli ki az ilyen bűncselekmények elkövetésére – ügyfelem azonban megingathatatlan volt. Azt mondta, nem akarja, hogy a megajándékozott hozzátartozóját az örökösök haragjának tegyük ki, jobb, ha mindnyájan elzárjuk a papíralapú okiratokat a páncélszekrénybe, és csendesen várunk…
2. Ugyanilyen kétségekkel találkoztam a másik oldalon is, amikor egy nagy nemzetközi ügyvédi iroda IT-igazgatójától azt hallottam: a jogi adatok néha annyira bizalmasak, hogy mindenki akkor lenne a legnyugodtabb, ha az iroda szervereit elásnák a kertben, hogy biztosan ne lehessen ellopni az adatokat…
Ez a megoldás persze csak ugratás volt a részéről, mert tudta, hogy pont az ellentétes álláspontot képviselem. Ha azonban még egyszer átgondoljuk, ki és mit mondott, teljesen egyértelmű, hogy akár a jogászi, akár az ügyféli oldalról nézve, a legnagyobb probléma a felhő-technológiával kapcsolatosan:
-
a bizalmatlanság,
-
a félelem a felhőben tárolt jogi adatok mások általi könnyűszerrel történő eltulajdonításától s ezáltal
-
az ügyfelek kiszolgáltatottá válásától.
Ha valaki egy kicsit is jártasabb a mai IT-alkalmazások körében, az tudja, hogy a felhőben tárolt adatok éppen, hogy sokkal nagyobb biztonságban vannak, mint a vállalati szervereken tárolt, hagyományos, vastagklienses megoldások esetében: az új típusú, felhő-alapú rendszerekben ugyanis nem az adatok földrajzi elhelyezkedése a fontos, hanem az adatok védelme és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások.
A felhőalapú informatika az információbiztonságra helyezi a hangsúlyt, de mindezt úgy teszi, hogy automatizált biztonsági megoldásokat alkalmaz – egyszerűbb lesz a megfelelőségi rendelkezések betarthatósága, a szolgáltatóknál dolgozó szakértők ugyanakkor professzionális üzemeltetési körülményeket biztosítanak a felhőalapú adatoknak.
Az adatok tehát maximális biztonságban lesznek, sokkal nagyobb biztonságban, mint ez korábban tapasztalható volt, így a szigorú jogi és adatvédelmi előírások is betarthatóak.
A helyzet tehát homlokegyenest ellentétes azzal, amit a mai kor embere hisz a számítástechnikai felhőről. Nem hogy kevésbé, de sokkal biztonságosabb a felhő-alapú informatikai technológia.
Ha tehát megbízóm biztos akarna lenni abban, hogy az ajándékozási szerződés a haláláig teljes titokban marad, akkor éppenséggel felhő-alapú rendszerben kellene tárolnia, mert amíg egy páncélszekrény feltöréséhez nem kell különösebb szakértelem, és nem nehéz egy asztali számítógépet sem elcipelni – a felhőben azonban hogyan tudná a hozzáférésre nem jogosult személy az adatokat és a dokumentumokat egyáltalán megtalálni vagy eltulajdonítani?
Persze – ha jobban belegondolok – amikor kimondom: „felhő”, automatikusan az égre nézek fel én is, aki pedig ezzel a témával napi szinten foglalkozom.
Megbízóm biztosan ugyanígy van ezzel, így jobbnak látja az általa még soha nem látott, csak elképzelt, „bizonytalan lebegés” helyett a már jól ismert, konzervatív, jól zárható megoldás alkalmazását a szerződései megvédésére.
Erről lehet csak szó?
A nem tudásról? Az ismeretlen, új technológia téves elképzeléséről?
Igen, szerintem erről.
Ha a felhő-technológia megnevezése pl. „banki technológia” lenne, senki sem kételkedne abban, hogy ez a létező legbiztonságosabb adatvédelem, amely a szigorú jogi adatkezelés során is a legoptimálisabb.
Nomen est omen.
