Dennis Aabo Sørensen, a technikát kipróbált amputált beteg elmondta, a stimuláció olybá hatott, mintha kézzel érintette volna meg a felületet: érezte annak anyagát fantomkeze mutatóujja alatt. Sørensen a világon az első ember, aki a csonkja fölé sebészeti úton implantált elektródákhoz csatlakoztatott bionikus ujjbeggyel képes a textúrák felismerésére.
A karjában lévő idegeket a fejlesztők összekapcsolták a szenzorokkal megtűzdelt mesterséges ujjbeggyel, amelynek mozgását egy gép szabályozta a különféle mintázatokkal ellátott többfajta műanyagdarabon. Amint az ujj áthaladt a felszínen, a szenzorok elektromos jelet generáltak, amelyet a rendszer az idegrendszer „nyelvét” imitálva fordított le és küldött tovább az idegeknek. Sørensen az esetek 96 százalékában különbséget tudott tenni érdes és sima felületek között.
Egy korábbi vizsgálatban implantátumait szenzorokkal megerősített kézprotézishez csatlakoztatták, amellyel fel tudta ismerni a formákat és a lágyságot.
Ugyanezt a textúra-érzékelési kísérletet ép alanyokkal is elvégezték. A taktilis információkat vékony tűkkel, a bőrön keresztül juttatták el a karban futó ideghez. Az önkéntesek az esetek 77 százalékában meg tudták különböztetni egymástól a textúrákat.
Annak tesztelésére, hogy a bionikus ujjbegytől származó információk emlékeztetnek-e a valódi érintésből származóakra, a kutatók az ép alanyok agyi aktivitását hasonlították össze a mesterséges ujj és saját ujjuk használata közben. Az EEG-sapkával begyűjtött információk felfedték, hogy az aktiválódott agyi régiók a két esetben analógok voltak.
A kutatás arról tanúskodik, hogy a tűkkel az implantált elektródákhoz hasonló módon sikerült átvinni az információkat az idegeknek, ami elősegítheti a bionikus protézisek érzékenységének fejlesztését.
Egy friss kutatás égisze alatt egy amputált beteg valós időben különbséget tudott tenni sima vagy érdes felület között olyan mesterséges ujjbeggyel, amelyet sebészeti úton csatlakoztattak felsőkarja idegeihez. Sőt mi több, a fejlesztők sikeresen stimulálták ép alanyok idegeit is sebészeti beavatkozás nélkül, ami felveti a lehetőséget, hogy az amputáltaknak szánt protéziseket ép önkéntesek segítségével fejleszthetik és tesztelhetik. Az információ-továbbító rendszert Silvestro Micer és csapata fejlesztette ki, az eredményekről az eLife folyóirat számolt be.
