A Maláj-félsziget és Ausztrália között, Szumátrától Új-Guineáig elterülő mintegy 18 ezer szigetből (melyből kb. 6 ezer lakott) álló, 248 milliós Indonézia a világ negyedik legnépesebb és a legnépesebb (86,1 százalék) muszlim-többségű országa. A földkerekség leghosszabb, három időzónához tartozó szigetcsoportja az 1967-től 1998-ig hatalmon lévő korábbi hadseregtábornok, Suharto elnök távozása óta gyorsan demokratizálódik, az egykori (1945-ig) holland gyarmat azonban az „egység a sokféleségben” nemzeti jelszó ellenére etnikailag, nyelvileg és vallásilag is rendkívül megosztott, és a fejlődés dacára képtelen kellően kihasználni a gazdaságában rejlő potenciált. Délkelet-Ázsia belső (különösen a legnyugatibb Aceh, a legkeletibb Pápua, az egykori Irian Jaya, valamint Sulawesi – Celebesz – tartományokra jellemző) villongásoktól sem mentes „alvó oroszlánja” ugyanakkor sikeresen túlvészelte a 2008-2009-es pénzügyi válságot, GDP-je – a G20-ak közül Ausztrália, India és Kína mellett – még a kritikus 2009-es évben is növekedett. Az akkori 4,6 százalékot 2010-ben 6,2, 2011-ben 6,5 követte, míg az egy főre jutó GDP 2011-ben 4700 dollár volt. Az ország különböző részei, a relatíve fejlettebb „fősziget”, Jáva vagy a turistaparadicsom (hindu vallású) Bali és például Aceh, a Maluku-szigetek vagy Pápua között óriási az életszínvonalbeli különbség; (2010-es adatok szerint) Indonézia lakosságának 13,33 százaléka él a szegénységi szint alatt. Hasonló jelenség figyelhető meg az információs társadalom kialakulásában is.
2009-ben 38 millió vezetékes és 220 millió mobiltelefon volt használatban. 2011 végén a 22,4 százalékos penetrációt jelentő 55 millió internet-felhasználót tartottak számon, míg a Facebookot 2012. március 31-ével bezárólag 43,5 millióan használták (17,7 százalékos penetráció). A fejlődést egyértelműen jelzi, hogy a 2009-es 20 millióhoz képest majdnem megháromszorozódott az internetezők száma, míg 2000-ben mindössze 2 millióan interneteztek… Az Indonéz Telekommunikációs Szabályozó Hatóság célja, hogy 2015-re Ázsia harmadik legnépesebb országában a lakosság fele használhassa a világhálót. A legnagyobb kihívásokat a hozzáférés főbb szigeteken kívüli biztosítása, a központi költségvetés infokommunikációs technológiákra fordított összegének jelentős mértékű növelése és az ICT-politika hatékonyabb kormányzati koordinálása jelentik.A fejletlenebb országrészek felzárkóztatása
A problémák és a mélyülni látszó digitális szakadék ellenére egyes elemzők szerint Indonézia ICT-politikája más fejlődő országok számára példaértékű, sőt, sikertörténetnek tekinthető. Az összképet árnyalja, hogy kiindulási alapjuk általában a 10 milliós „Nagy Durián” (jellegzetes szagáról ismert, egyébként rendkívül finom trópusi gyümölcs), azaz a turistacsalogatónak jóindulattal sem nevezhető főváros, Jakarta vagy esetleg Bali. Bevett módszer az 1990-es évek közepe és a jelen összehasonlítása – míg a hajdani Batávia lakói 15 éve a tehetős városrészek kivételével mélyszegénységben éltek, és csak nagyon kevesen használták a csigalassú betárcsázós internetet, addig ma a város nagy része behálózott, és a kapcsolat is gyorsul (a Világbank 2010-es „hivatalos” 1Mb/s-a helyett inkább 2, de sokszor 3,5). Az erősödő összekapcsoltság-érzethez a mobiltelefon-előfizetések száma szintén jócskán hozzájárul: 2010-ben a negyedéves átlagnövekedés elérte az országos 14 százalékot. Más fejlődő országokhoz hasonlóan, Indonéziában is többen interneteznek mobiltelefonról, mint számítógépről és egyéb netezésre alkalmas készülékekről. A sávszélesség még nem tartja a lépést a mobiltelefóniával – nem terjedt el széles körben, hiszen egyelőre csak mintegy 2 millióan (kevesebben, mint az összlakosság 1 százaléka) élvezik a szélessáv előnyeit.
A kormány azonban úgy tűnik, megértette a szélessávhoz való hozzáférés és az ország gazdasági növekedése közti összefüggést (Tim Kelly, a Világbank szakértője szerint az előbbi 10 százalékos növekedésével az utóbbi is növekszik 1,3 százalékkal). Mivel az indonéz telekom-piac kifejezetten nyitott, több nagy cég (Telkom, BizNet, Telkomsel, Indosat, Excelcomindo, Bakrie, XL) verseng egymással, komoly infrastrukturális beruházásokat végeznek, amelyekhez a kormányzat hatékony támogatást nyújt. Például az egész országot (Pápuát is) érintő, így a hálózatiságból eddig kimaradt elmaradott részek, falvak vezeték nélküli és kábelinfrastruktúrájának fejlődését begyorsító kiváló minőségű üvegszálas gerincrendszereken dolgoznak (Palapa Gyűrű projekt), amellyel a szolgáltatások szintje és a biztonság javítása mellett a nyugati és a keleti területek, nagyvárosok és vidék közti digitális különbséget is fokozatosan meg akarják szüntetni. A hivatalos álláspont szerint a vezeték nélküli kommunikációval foglalkozó cégeket több (elsősorban a 700 és az 1900/2100 Mhz tartományú) spektrum felszabadításával is támogatni kell; ezek elsősorban WiMAX-fejlesztésekre használhatók fel. A beruházási költségeket csökkentendő, a mobilcégeknek a közös infrastruktúra (gerinchálózati kapacitások, távközlési tornyok stb.) megosztását is javasolják. A szolgáltatóknak hálózataik közti közvetlen kapcsolódást és hatékonyabb adatforgalmat biztosító fizikai infrastruktúra, az IXP-k (Internet Exchange Points), köztük az ország legnagyobbja, az IIX (Indonesia Internet Exchange) használata szintén államilag ajánlott és támogatott. (Kisebb IXP-k nagyobb városokban is találhatók, egyikük például magánkézben van – a BizNet működteti.)
Nemzeti ICT-stratégia
A nagyütemű fejlesztések, nagyszabású tervek és a magánszektor erőteljes állami támogatása ugyanazt a célt szolgálják: az e-tanulás, e-kormányzás, e-üzlet és általában minden e-vel kezdődő fogalom megismertetését, meghonosítását, széleskörű használatát, Indonézia mihamarabbi információs társadalommá válását. A tervek kivitelezéséhez az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés Telekommunikációs és Informatikai Munkacsoportja (APEC TEL) is nyújt anyagi támogatást.
A Nemzeti ICT-stratégia (és a kapcsolódó ICT Roadmap 2010-2020, ICT Fehér Könyv stb.) keretében, a Kommunikációs és Információtechnológiai Minisztérium tíz kiemelt területre fókuszál. Ezek a következők: egykapus ügyintézés, elektronikus oktatás, üvegszálas gerincrendszerek, szoftverfejlesztés, e-beszerzés, elektronikus pénzügyi tervezés (budgeting), személyazonossági számok egységesítése és digitalizálása (elektronikus-biometrikus személyi igazolvány), e-egészségügy, a kulturális örökség digitalizálása, mezőgazdaság számítógépesítése.
A szakterületi fejlesztéseket különféle projektek formájában igyekeznek megvalósítani. Például a kormányzati beszerzésekhez tenderalapú online rendszert dolgoztak ki, azzal a céllal, hogy leegyszerűsítsék, átláthatóvá és eredményorientálttá tegyék a folyamatokat. A kísérlet mindenképpen üdvözlendő, hiszen Indonézia még a közelmúltban is a világ egyik legkorruptabb országa volt (a Transparency International 2011-es listáján az előrelépést jelző 100. helyen áll, megelőzve a régióból Vietnámot, a Fülöp-szigeteket, Laoszt, Kambodzsát és Mianmart, valamint Kelet-Timort és Pápua Új-Guineát is.) Az adminisztrációs munkát a tartományok, minisztériumok és más hivatalos honlapok adatainak integrációjával próbálják hatékonyabbá tenni. Szintén az adatintegrációs törekvések részét képezi a szükséges információk eljuttatása az államilag (legalábbis elvileg) promótált kis- és középvállalkozói szektorhoz, könnyebb hozzáférést biztosítva számukra. Ezekkel a lépésekkel egyrészt a kkv-k versenyképességét akarják növelni, másrészt az elektronikus kereskedelemben való részvételre igyekeznek ösztönözni őket.
A kormányzat a nyílt forráskódú törekvéseket szintén támogatja, és kifejezetten pozitívan értékeli, hogy 25 kormányzóság/önkormányzat használ ilyen szoftvereket. Bíznak benne, hogy az áttérés folytatódni fog. (A Kommunikációs és Információtechnológiai Minisztérium Sikertörténet: nyílt forráskódú szoftverek használata a kormányzati intézményekben című könyvet is adott ki a témakörben.)
A digitális írástudás elterjedését ugyancsak hathatósan támogatják: infokommunikációs technológiákhoz való hozzáférést biztosító központokat hoznak létre elmaradottabb településeken, minél több nőt igyekeznek bevonni a különféle képzésekbe stb.
Írta: Kömlődi Ferenc
Fotók: Kömlődi Ferenc
