A beszélgetés elején Lord Knight röviden összegezte korábbi tevékenységét. A szakember eddigi életrajzának már szikár adatai is imponálóak: az előző munkáspárti kormány oktatási, majd foglalkoztatásért felelős államtitkára volt, de immár egy konzervatív kormány felkérésére vezényelte le a számítástechnika tanításának módszertani megújítását. Ma a lordok házának tagja, oktatáspolitikai tapasztalatai a jelenlegi kormány számára is fontosak. A politikai döntéshozók a digitális technológia lehetőségeivel kapcsolatos ismereteit és elképzeléseit különösen hasznosnak tartják. Emellett számos, kereskedelmi alapon működő oktatási és oktatástechnológiai szervezet munkájában és vezető testületeiben is részt vesz. (Pl. a Tinder alapítvány). Ezeket elolvashatják az interneten – mondja, rövidre zárva az érdeklődést.
(A kódolást bevezető projekt sikere szempontjából nem mellékes, hogy a számos szervezet közül, melyek munkájában részt vesz, az egyik legismertebb, a majdnem 8 millió regisztrált taggal rendelkező pedagógus szervezet, a TES Global oktatási főtanácsadója. A TES feladatának a következőt tartja: “a világ tanárait szeretnénk támogatni. Küldetésünknek tartjuk, hogy képessé tegyük a szakembereket a színvonalas oktatásra, azáltal, hogy segítünk nekik megtalálni azt a technológiát,és azokat az eszközöket, melyekre színvonalas munkájukhoz szükségük van és támogassuk szakmai fejlődésüket. Mi adunk otthont a világ legnagyobb online tanári közösségének: 7,9 millió regisztrált tagunk van jelenleg. Ez az egyik leggyorsabban növekvő szakmai közösség a világon, amely támogatja, útbaigazítja és inspirálja az oktatókat, bárhol éljenek is.” ).
A beszélgetés kezdetén az oktatáspolitikus szakember tapintatosan kitért az elől a kérdés elől, miként sikerült a politikusokat meggyőzni arról, hogy szükség van, mégpedig villámgyorsan, a számítástechnikai oktatásnak nemcsak széleskörű bevezetésére, de alapvető átalakítására is, hiszen mire a mai gyerekek felnőnek és kikerülnek a munkaerőpiacra, a számítástechnika mindennapos, biztonságos használatára nemcsak szinte minden munkakörben, de a napi életben is szükség lesz. Aki nem ért valamilyen szinten a számítógépekhez, az pár év múlva komoly hátrányba kerül. Az úgynevezett digitális írástudatlanság pár év múlva ugyanolyan versenyhátrányt jelent majd, mint most az, ha valaki nem tud írni-olvasni – fejtegeti. Ezt kellett megértetni a politikusokkal – mondja, hozzátéve: ez részben sikerült is, mert a politikai akarat megszületett arra, hogy Nagy-Britannia, szinte világelsőként már ötéves kortól, azaz az általános iskola első osztályától bevezesse nem egyszerűen az információtechnológia tanítását, hanem a “számítógéptudomány” (computer science) tárgyat, melynek keretében a gyerekek a programozás, azaz kódolás alapelemeit kezdik tanulni, és elsajátítják a számítástechnikai nyelvezet és gondolkodásmód, a számítógépek működésének és működtetésének lényegét. Ennek az ambiciózus programnak a bevezetésénél az volt a szűk keresztmetszet, hogy nagyon szűk határidőt és nagyon kis költségvetést kaptak a megvalósításra.
Így aztán nem csoda, hogy követtünk el hibákat – emlékezik vissza Jim Knight. Visszatekintve ezek közül a legnagyobb hibának azt tartja, hogy a rendelkezésre álló összegből túl sokat költöttek berendezésekre, gépekre, technikára, és túl keveset a programot megvalósító pedagógusok képzésére. (“A politikusok mindenütt a világon szeretnek csilivili, új, fényes és látványos hardverrel büszkélkedni. A tréninggel nem lehet a kamerák előtt villogni” – mondja nevetve). Ennek aztán az lett a következménye, hogy sok tanár szorong, és úgy érzi, nem tud megbirkózni a számára is nagyon új feladattal. A mai napig a pedagógusok önbizalomhiánya a leggyengébb eleme a program megvalósításának, de szerencsére inkább csak lassítja, megakadályozni nem tudja annak sikerét, és ahogy halad előre, ez az akadály is egyre kisebb lesz, hiszen már látni az első sikereket. Az átállást felmenő rendszerben vezették be, épp azért, hogy legyen egy kicsivel több idő a felszerelések beszerzésére és a tanárok átképzésére. Amikor elindultak, még javában tartott a felkészülés, de ha arra várnak, hogy “minden tökéletesen kész legyen” az indulásra, akkor még éveket várhattak volna – mutat rá. Így viszont a szükségből erényt kovácsolva, bevonták a gazdasági szektort, a munkaadókat és a vállalatokat is, a tanárokat pedig a civil szféra vette pártfogásába, és sok informatikai szakember ajánlotta fel nekik segítségét a továbbképzéshez. Lord Knight szerint ehhez egyébként komoly szemléletváltásra van szükség az egész oktatásban, hiszen sok pedagógus, amikor a diák kérdez tőle valamit mondjuk a programozásról, nehezen mondja csak ki azt, hogy: ezt sajnos nem tudom, de keressük meg együtt a választ, a helyes megoldást. Pedig ettől nem dől össze a világ – fejtegeti, hogy a pedagógus miként legyen mindent tudó kinyilatkoztató helyett katalizátor, ösztönző személyiség. A beszélgetés szűkre szabott idejének végén Biró Albert az Infotér Egyesület elnökségi tagjának kérdésre reagálva a szakember még arról is beszél, hogy sajnos, egyelőre nem sikerült a fiúk és lányok közti úgynevezett “gender gap”-et leküzdeni: vagyis ahogyan a természettudományok, úgy egyelőre a számítógépek, a kódolás világa sem vonzza eléggé a lányokat, talán mert a külvilág azt sugallja, ez nem nekik való. Ezen pedig csak türelmes, apró munkával, sok példakép bemutatásával és ösztönzéssel lehet változtatni – mondja Lord Knight, majd sietve elbúcsúzik, várja a következő találkozó.
A BETT kiállítás egyébként egyszerre nyújtotta a legjobb bizonyítékát annak, mennyire nélkülözhetetlen a programozás tanítása a diákok jövőbeli szakmai boldogulásához, és annak, hogy ez a tantervi változtatás önmaga is micsoda lendületet adott a technológia fejlődésének. A kiállítási standok tele voltak olyan kis szellemes robotokkal és eszközökkel, melyekkel a kódolás szemléletesen és élvezetesen tanítható. Tucatjával mutatkoztak be olyan kis cégek, önálló vállalkozások, melyek valamilyen módon a számítógéptudományok tanítását, a pedagógusok ilyen irányú képzését segítik, akár eszközökkel, akár módszerekkel, akár oktatási tartalmakkal. Végezetül a brit oktatási miniszter üdvözlő szavait idézném:
“A technológia rendkívül erőteljes eszköz arra, hogy lehetőségeket hozzon létre és tegyen minél szélesebb körben hozzáférhetővé a fiatalok számára. Kormányunk ezért is szeretné, hogy minden gyerek hasznát vehesse az innováció eredményeinek és kifejleszthesse azokat a képességeket, megszerezze azt a tudást, amely szükséges ahhoz, hogy a modern Nagy-Britanniában sikeres lehessen. Az idei BETT kiállítás segíti majd a tanárokat abban, hogy megtalálják azt a támogatást és azokat az eszközöket, melyekre szükségük van a technológia hatékony használatához az osztályteremben, ezért tartom fontosnak ezt a rendezvényt és ezért veszek én is részt rajta” – mondta Nicky Morgan brit oktatási miniszter.
